Szép számú nézősereg előtt a Vasas a Videotont fogadta szombaton, kora délután, verőfényes napsütésben a Fáy utcában.

…És akkor Végh Zoltán, a Vasas legrutinosabb futballistája jó nagyot bikázott a labdába. Miközben a legtöbb szurkoló azt várta, hogy a laszti majd valahol a félpálya környékén landol, a „kevesek” közül többen a szívükhöz kaptak. Mindössze két perc – egészen pontosan egy perc ötvenöt másodperc – telt el, amikor a tapasztalt kapus az ott tébláboló Gejnrihbe vágta a bőrgolyót, ami nagy megkönnyebbülésére a bal alsó sarok mellett hagyta el a játékteret.

Így kezdődött ez a szombat – illetve dehogy kezdődött, hiszen a két piros-kék gárda meccse előtt az Újpest a REAC-cal játszott 1–1-es döntetlent –, ám az iramra nem lehetett panasz. Állta a sarat a felforgatott angyalföldi védelem – gyaníthatóan a tavaszi, Nyíregyháza elleni rajton nem a Balog Zsolt, Gáspár József, Kovács Gábor, Villám Balázs négyessel a hátsó sorban kezd a XIII. kerületi legénység… –, és bár enyhe mezőnyfölényben futballozott a Videoton, Sitku Illéshez és csatártársához nem mindig jutott el a játékszer – köszönhetően néhány határozott angyalföldi közbelépésnek.

Húsz perc telt el, amikor nagy helyzetig jutott az olykor körülményesen futballozó házigazda, ám nem Petar Divics lehetősége volt a legnagyobb. A félidő hajrájához közeledve újabb helyzet maradt kihasználatlanul Sebők Zsolt kapuja előtt, majd Sitku Illés bal oldalról megindított lökete suhant el a bal felső sarok mellett.

A folytatásban egy kivételtől eltekintve (Présinger Ádám) egy másik Videoton futott ki a pályára. No nem feltétlen a játékminőség javulása, sokkal inkább a nevek miatt. A gyakorlatilag mindvégig az oldalvonal mellett álló és olykor teátrális mozdulatokkal az övéit olaszos temperamentummal űző-hajtó Giovanni Dellacasa ugyanakkor nem küldött csatába „új együttest”, ám az „érkezők” nem tudtak azonos fordulatszámon pörögni a régiekkel.

Egy szó mint száz, a színvonal továbbra sem verdeste az eget, de a hazai drukkerek úgy lehettek mindezzel, mégiscsak az NB I listavezetője, a Videoton érkezett a Fáy utcába, másrészt meg van minek örülni, elvégre nagyon is úgy tűnik, optimistán lehet tekinteni a jövőbe, merthogy immár bizonyosan lesz pénz, és még az őszinél is erősebb lehet a Vasas.

Bartos Attila néhány megmozdulásán látszott, az itáliai szakmai stábnak nem kell megijednie, ha Végh Zoltán bármilyen ok miatt nem tudna a lécek közé állni. Felkészülés eleje ide, felkészülés eleje oda, a szögleteket még van idő gyakorolni, bár az éppenséggel igencsak elgondolkodtató, miért olyan futballista végzi el rendre a sarokrúgást, aki az aktuális meccsen is sokadszorra bizonyította, hogy nem erőssége a jó beadások kivitelezése?...

Mindettől függetlenül a gól nélküli döntetlen nagyjából megfelelt az erőviszonyoknak még akkor is, ha a Vidi a szünet után nem csupán nagy helyzetig, de kapufáig is jutott. A vendégeken ennek ellenére, illetőleg éppen ezért is látszott, hogy szervezettebb a csapatjátéka, no és jobb egyéni képességekkel megáldott futballisták vannak a pályán, mint a hazaiaknál. De mint tudjuk, ez önmagában olykor kevés a győzelemhez.

VASAS–VIDEOTON 0–0
Fáy utca, Mészöly Kálmán műfüves pálya, 400 néző.
VASAS: Végh Zoltán (Bartos Attila) – Balog Zsolt (Kincses Péter), Gáspár József (Van Dieren), Kovács Gábor, Villám Balázs (Tandari Tamás) – Bakos Szabolcs (Stipkovic), Csedomir Pavicsevics, Szasa Dobrics (Zurak) – Remili Mohamed, Petar Divics (Szűcs Péter), Piller József. Edző: Giovanni Dellacasa.
VIDEOTON FCF, 1. félidő: Sebők Zsolt – Lázár Pál, Lipták Zoltán, Milanovic, Présinger Ádám – Nagy Dániel, Farkas I Balázs, Polonkai Attila – Farkas II Balázs, Sitku Illés, Gejnrih. 2. félidő: Tujvel – Marko Andics, Radovics, Horváth Gábor, Présinger Ádám (Sifter Tamás) – Ponczók Csaba, Demjén Gábor, Sándor György – Szakály Dénes, Goran Vujovics, André Alves. Edző: Mezey György.