Kedd délután olyan történt Egyiptomban, amire ötvenöt év óta nem volt példa: felnőtt, mégpedig U20-as magyar válogatott világbajnoki elődöntőre készült Ghána ellen.

Csodavárás helyett maradt a realitás: a harmincnégy fokos hőség mellett a riválissal is meg kellett küzdeni. Márpedig a vetélytárs enyhén szólva is atletikusabbnak, dinamikusabbnak tűnt. Az első félidőben egyértelműen uralta a játékot Ghána, a mieink csupán a harmincharmadik minutumban találtak először kaput, akkor Kiss Máté szabadrúgását fogta magabiztosan Adjei. Addig azonban – sajnos – történt egy és más. Tíz perc elteltével egy szerencsétlen mozdulat után összehozta a védelem a ghánaiak gólját, hiszen Présinger rosszul, nagyon röviden adott haza, Gulácsi pedig kimozdult, elgurították kapusunk mellett a labdát, ám Adiyiah jó fél méterről a hálóba bombázott (1–0).

Innentől kezdve mást kellett volna játszaniuk a mieinknek, ám sajnos továbbra is Ghána uralta a játékot, sorjáztak a beadások balról és jobbról, egyszóval érezhető volt, előbb-utóbb ismét meginog a hátsó alakzat. Így is történt, egy jobb oldalról betekert labda kereste Adiyiah fejét, aki magabiztosan fejelt a kapu jobb oldalába (2–0).
Félóra után kivégzés – hitte az ember a tévé előtt ücsörögve, ám szerencsére nem ez történt.

A folytatásban ugyanis egy teljesen más csapat lépett pályára piros mezben. Nyilván feltüzelték a mieinket az öltözőben, és láttunk nem egy remek magyar megoldást, gólt érdemlő akciót. Ám nem volt szerencsénk. Sem Gosztonyi András, sem Simon András, de még Balajti Ádám sem tudott betalálni, holott a csereként beállt diósgyőri támadó járt a legközelebb a gólhoz, ám közeli lövése a bal oldali kapufát trafálta telibe.

A csereként beállt Futács Márkó visszahozta a reményeket, hiszen egy kijátszott figura után közelről vette be a ghánai kapu bal alsó sarkát (2–1). Ezután is a mieink voltak fölényben, legnagyobb lehetőségünk egy beívelés után adódott, ám az előrelopakodó Szabó János hiába maradt üresen, a kapu mellé fejelt. Nagy árat fizettünk mindezért…

Quansah nevét mindenesetre alighanem egy életre megjegyezzük, miként az érintett is ezt a meccset: tizennégy méterről akkora gólt ragasztott Gulácsi kapujának bal felső sarkába, hogy az csak na (3–1). Ha nem ellenünk szerzi, talán még tapsolunk is neki… De így erről szó sem lehetett.
Kisvártatva azonban volt miért örülni, hiszen Balajti Ádám okos góllal hozta közelebb az álmokat a valósághoz (3–2).

A gond azonban az idővel volt. Egyre csak peregtek a másodpercek, és hiába volt több lehetősége a mieinknek, a ghánaiak lőttek dörgő felső lécet. Egy álommal szegényebbek lettünk, viszont egy, a végsőkig küzdő, harcolni tudó és akaró csapattal gazdagabbak. A magyar futball helyzetében egy éremnél is többet ér mindez, de ne feledjük, péntek délután a bronzcsata következik, ahol minden lehetséges.

GHÁNA–MAGYARORSZÁG 3–2 (2–0)
Kairói Nemzetközi Stadion, 32000 néző. Vezette: Jorge Larrionda (Pablo Fandino, Mauricio Espinosa)
GHÁNA: Adjei – Inkoom, Addae, D. Addo, Addy – Quansah (Awako, 90. p.), Agyemang-Badu, Rabiu, A. Ayew (Agyemang, 75. p.) – Adiyiah, Osei. Szövetségi edző: Sellas Tetteh.
MAGYARORSZÁG: Gulácsi Péter – Zámbó Bence, Debreceni András, Szabó János, Présinger Ádám (Varga Roland, a szünetben) – Gosztonyi András, Korcsmár Zsolt (Futács Márkó, 71. p.), Simon Ádám, Kiss Máté – Simon András, Németh Krisztián (Balajti Ádám, a szünetben). Szövetségi edző: Egervári Sándor.
Gólszerző: ADIYIAH (1–0) a 10., ADIYIAH (2–0) a 31., FUTÁCS MÁRKÓ (2–1) a 73., QUANSAH (3–1) a 81., BALAJTI ÁDÁM (3–2) a 84. percben.

További információkkal, értékelésekkel még a mai nap folyamán jelentkezik a Foci a köbön.