Honduras ellen olykor átkot szórtak a fejükre. Érthetetlen, egyszersmind elfogadhatatlan volt mindez, hiszen bár a magyar U20-as válogatott a 3–0-s vereséggel jókora pofont kapott, nem számoltak tizet a válogatottra – szerencsére még a szó átvitt értelmében sem –, így a következő két találkozón javítottak Koman Vladimirék. Ha valaki akkor azt mondja, iskolajátékkal 4–0-ra verik a mieink Dél-Afrikát, majd 2–0-ra tángálják el az Egyesült Arab Emírségeket, egy sarki kiskocsmában talán körberöhögik, esetleg egy újabb kör fizetésére kérik fel az illetőt.

Van azonban valami ebben a gárdában, ami mondjuk a nagyválogatottban. Érvényesülni látszik az egy mindenkiért, mindenki egyért elve.
Hogy azt ne mondjuk, parádésan indult a csehek elleni derbi. Szabadrúgásból előbb Présinger Ádám a jobb oldali kapufa külső élét trafálta telibe, ám néhány minutummal később Kiss Máté vélhetően nem csupán élete, de a torna gólját is szerezte. Nagyjából harminc méterre járt, amikor rátűzte a játékszert, ami a meglepett kapus mellett vágódott nyílegyenesen a jobb felső sarokba (1–0).

Az azért jól érzékelhető volt, hogy a „vendégek” nem fogják feladni a küzdelmet, valamint hogy a mieink hátsó alakzata a szélről beívelt labdákkal megzavarható. Mindez be is jött a riválisnak, így Jan Vosahlik fejesével módosult az eredmény (1–1).
Szerencsére több középkezdés már nem fordult elő az első játékrészben, ami már csak azért is jó ómen volt, mert bizony a mieink kissé visszaestek, játékban nem tudtak a vetélytárs fölé kerekedni.

A fordulás után viszont egyértelműen magához ragadta a kezdeményezést a magyar válogatott, ám a helyzeteket – a legnagyobbat Gosztonyi András hagyta ki – nem sikerült kihasználni, míg egy idő után alábbhagyott a magyar lendület. Jöttek, egyre csak jöttek a cseh fiatalok, olykor rémisztően könnyen megbontva a hátsó alakzatunkat, de a védelem jól állt a lábán. A második felvonás véghajrájában érezhetően nem vállalt túl sok kockázatot egyik együttes sem, nem úgy a hosszabbításban!

Horrorfilmbe illő volt a ráadás, merthogy ismét a mieink jobb oldalát bontották meg a csehek, ráadásul nem csupán a csereként beállt Zámbó Bence, de Szabó János is hibázott, így Michael Rabusic mintha csak edzésen lenne, úgy lőtt közelről Gulácsi Péter kapujának közepébe (1–2).

Csak nem összeomolni! Ez volt a cél, merthogy a magyar csapatok hajlamosak összeesni, elég, ha csak a Debrecen Lyon elleni első tíz perces bakiparádéját vesszük alapul a Bajnokok Ligájában. De ez a csapat nem tud összeomolni. Mi másra gondolhat az ember, amikor közeledvén a századik perchez, Koman Vladimir szabadrúgásból, jó húsz méterről úgy tekeri a labdát szegény Vaclik hálójának jobb oldalába, hogy a látszólag megszeppent tizenegyedikes gimnazistára hajazó cerberus talán még most is azon gondolkodik, miként juthatott a magyarok hetesének bődületes bombája a kapuba (2–2).

Az persze nem ártott, hogy Egervári Sándor társulata is használta a fejét, hiszen a továbbjutás bár egyértelműen a bravúr kategóriájába tartozott, a népnek szüksége van minden egyes pozitív „visszajelzésre”.

És így is történt. Több gól már nem esett, jöhetett a büntetőpárbaj, ami varázslatosan indult, hiszen Marecek rosszul helyezett büntetőjét Gulácsi Péter megfogta! Présinger Ádám nem hibázott, miként Rabusic és Koman sem. 2–1 ide, azaz a mieinknél volt az előny, és persze a lélektani még hozzájött. Celustka beverte, mint szöget a falba, ám a labdának bizonytalanul nekifutó, az utolsó pillanatban megtorpanó Szabó János kihagyta a(z elvben) kihagyhatatlant.

Újra egál. Mi lesz itt még? Például gól, méghozzá kettő is: Vosahlik és Gosztonyi András is belőtte a sajátját. Aki nem látta, tán el sem tudja képzelni a feszült pillanatokat, pedig a java még csak ezután következett.
Morávek nekifut éééés… Gulácsi véd! Jön Németh Krisztián, aki ellenben olyan flegma, mint szőke cicababa a parasztlegénnyel. Továbbra sincs döntés. Gulácsin volt a világ, no jó, fél Magyarország szeme. Reznik vagy Gulácsi? Reznik lő, Gulácsi véd, immár harmadszorra! Elképesztő, mit művelt a Liverpool magyar cerberusa, de még nem volt vége. A korábban sérüléssel bajlódó, ám végül összedrótozott Balajti Ádám mintha mi sem volna természetesebb, úgy vágta a labdát a kapuba, hogy öröm volt nézni.
Hát még pénteken mekkora boldogság lesz azt látni, amikor két csapat kifut a gyepre, hogy megmérkőzzön egymással az elődöntőben. Olaszország nagy meccsre készül – Magyarország ellen…

MAGYARORSZÁG–CSEHORSZÁG 2–2 (1–1), tizenegyesekkel 4–3
Alexandria Stadion, 6000 néző. Vezette: Subkhiddin Mohd Salleh (Thanom Burikut, Mu Yuxin)
MAGYARORSZÁG: Gulácsi Péter (a Foci a köbön osztályzata: 9) – Dudás Ádám (5), Szekeres Adrián (5), Szabó János (4), Présinger Ádám (6) – Gosztonyi András (6), Kiss Máté (7), Simon Ádám (6) – Koman Vladimir (8) – Németh Krisztián (5), Futács Márkó (5). Szövetségi edző: Egervári Sándor.
Csere: Simon Ádám helyett Zámbó Bence és Futács Márkó helyett Simon András a 60., Dudás Ádám helyett Balajti Ádám a 96. percben.
CSEHORSZÁG: Vaclik – CELUSTKA, Hosek, Mazuch, Lecjaks – Morávek, Vácha (Reznik, 101. p.), Fabián (Zeman, 85. p.), Marecek – VOSAHLIK, Chramosta (Rabusic, 67. p.). Szövetségi edző: Jakub Dovalil.
Gólszerző: KISS MÁTÉ (1–0) a 15., JAN VOSAHLIK (1–1) a 26., MICHAEL RABUSIC (1–2) a 92., KOMAN VLADIMIR (2–2) a 99. percben.
A tizenegyeseket belőtte: Présinger Ádám, Koman Vladimir, Gosztonyi András, Balajti Ádám, ill. Rabusic, Celustka, Vosahlik.