Magabiztosnak tűnt, ami cseppet sem véletlen. Szatmári Zoltán súlyos sérülése után megkapta a bizalmat, amivel élni szeretne. Huszonhat esztendősen talán a legjobb korban van Szántai Levente, az MTK kapusa, aki a honlapunknak adott interjújában elmondta, bizony, ha úgy hozná a sors, meg sem állna külföldig.

– Nagyjából erre számított, hogy csak néha-néha kell ezen a szerdán játékba avatkoznia?
– Bevallom őszintén, kicsivel nehezebb mérkőzésre számítottam, mert a Turát megelőzte a híre a Vasas-mérkőzés kapcsán, éppen ezért úgy gondoltuk, nem lesz egyszerű feladatunk – felelte Szántai Levente a szerdai találkozó lefújása után. – Jó időben rúgtuk a gólokat, elég hamar három-nullás vezetésre tettünk szert, így utána már könnyebben tudtunk játszani.

– Nehéz dolga van ilyenkor egy kapusnak, amikor a rivális kiszámíthatatlan?
– Mindenféleképpen nehéz, egyébként meg minden mérkőzés más. Vannak olyan találkozók, amikor folyamatosan lövésekkel tesztelik a kapusokat, de ha jól sikerülnek az első megmozdulások, nagyon jól be tudják lőni az embert. Viszont egy ilyen összecsapáson, amikor egy-egy szituációban kell hárítani, akkor nagyon ott kell lenni fejben, és nagyon kell koncentrálni.

– Megvallom, nekem nagyon szimpatikus volt, amikor a mérkőzés előtt melegíteni indult, egy tolókocsis úrnak rögvest autogramot adott, és még egy-két kedves szóval is illette. Fontosnak érzi, hogy az MTK-t bárhol az országban járva ily módon is képviselje?
– Természetesen. Szerintem ez velejárója egy futballista életének, számunkra megtiszteltetés volt, hogy Turán játszhatunk. Az emberek megismernek és kedvesen fogadnak minket. Teljesen természetesnek tartottam, hogy akivel tudok, vagy kezet fogok vele néhány jó szó kíséretében, esetleg egy aláírást adok, vagy ha egy kissrácnak a hajráfom kell, miért is ne?

– No igen, látszott, hogy a labdaszedő gyerekek egyike nagyon örült, amikor átadta neki a kétségkívül szokatlan ajándékot. Az ellenben cseppet sem adomány, hogy – nem megbántva Jova Gábort, Horváth Andrást vagy Roma Gábort – Szatmári Zoltán súlyos sérülése miatt ön az egyetlen rutinosnak számító kapus. Könnyű ezzel együtt élni, hogy úgymond nem sérülhet meg, mert nincs méltó helyettese?
– Úgy gondolom, hogy amíg „Szati” nem sérült meg, nagyon jó versenyhelyzet volt és mindig támogattuk egymást. Most a Szati kiesésével természetesen fiatal kapusok vannak mögöttem, de ugyanúgy segítik a munkámat, ez így természetes, ez így van rendjén.

– Mi lehet a célja az MTK-nak? Nagyon jól rajtolt a kék-fehér gárda, ám jött két pofon: előbb a Nyíregyházától elszenvedett 7–0-s vereség a Ligakupában, majd az elmúlt hétvégén a Vasas otthonában kaptak ki 2–0-ra.
– Ezt már kérdezték tőlem többször, és én mindig azt nyilatkoztam, ez egy nagyon fiatal csapat. Lesznek az együttes életében hullámvölgyek, és lesznek hullámhegyek is, amikor igazán jól fogunk teljesíteni és nagyon nagy meglepetéseket fogunk okozni. Hogy hol fogunk lenni a végelszámolásnál, az attól függ, ezek a hullámvölgyek mennyire lesznek rövidek. Egy mérkőzésig tart, és utána ki tudunk belőle jönni, mint itt Turán, mert az mindenféleképpen önbizalmat adhat a csapatnak, hogy 6–0-ra tudtunk nyerni. Azt gondolom, benne lehetünk akár az első háromban is, ami egy jó eredménynek számítana.

– Ön most a helyén van? Nyilván jól érzi magát az MTK-nál, de az ember mindig jobbra és szebbre törekszik. Egy külföldi lehetőség megdobogtatná a szívét?
– Jövő nyáron lejár a szerződésem az MTK-nál, most 26 éves vagyok, és igen, nagyon szívesen kipróbálnám magam külföldön. Ez egy nagy álom, bízom benne, hogy sikerülni is fog.

– Van álombajnoksága? Vagy azt mondja, marad a realitások talaján, ami teszem azt Hollandiát, Belgiumot vagy Csehországot jelenti? Habár az tény, Magyarország kapusok terén rendkívül jól áll.
– Igen, én is így gondolom, hogy nagyon jó képességű kapusaink vannak akár a magyar élvonalban is. És ha már álom, azt mondom, a spanyol és az olasz bajnokság az, ami igazán a szívemhez közel áll. Az egy óriási dolog volna, ha sikerülne, de hát miért ne álmodozhatna az ember?