A nagy magyar nihilre tökéletesen jellemző az az adat, hogy a Puskás Ferenc Stadionban a megengedett nézőszámhoz képest jóindulattal fél ház fogadta a bajnokcsapatot. Ahogy a nemzeti aréna, úgy a Loki is ásítozott, mert bár nem kezdett rosszul a Debrecen, az első igazán veszélyes helyzetet a Metaliszt rögvest kihasználta: Malinauskas ezúttal sem bizonyította rátermettségét, hiszen a balszélről belőtt labda nem csupán mellette, hanem a teljes védelem mellett elsuhant, így a pontosan érkező Edmar könnyedén tuszkolta azt két lépésről a hálóba (0–1).

A „házigazda” rögvest ezután válaszolhatott volna, de Szakály jó helyzetből a bal kapufára vágta a labdát egy akciót követően.
A legtöbb megszólaló, interjút adó, szakértői véleményt megfogalmazó sportágban dolgozó hajlamos volt elrugaszkodni a valóságtól, és reálisan pontszerzést várt a DVSC-től. Bő félóra alatt kiderült, milyen könnyű is visszarázódni a valóságba… Ekkor már kettővel ment az ukrán csapat, hiszen Cheiton Xavier egymaga bolondot csinált a magyar védelemből, majd pazar találattal tette le névjegyét (0–2).

A rémálom azonban még csak ezután következett… A magáról megfeledkező Kabát Péter kiállíttatta magát a szünet előtt nem sokkal, majd Komlósi tizenhat méterről próbálta meg a lehetetlent: jó helyezett, ám érthetően nem túl erős fejesét Disljenkovics bravúrral ütötte szögletre.

Herczeg András dicséretére legyen mondva, hogy behozta Adam Coulibalyt, és az emberhátrány dacára viszonylag jól tartotta magát a piros dresszes legénység, sőt, a szintén csereként beküldött Ramos úgy megijedt, hogy a baloldalon találta magát, hogy se be nem adta, sem kapura nem lőtte – a vége majdnem bedobás lett…

A harmadik gólra sem kellett sokat várni, kár, hogy nem a Loki szerezte… Egy sarokrúgást követően Edmar senkitől sem zavartatva tette sarokkal (!) a labdát az ámuló-bámuló védelem mellett a léc alá (0–3).

Hogy más ez a tempó, mint a Kaposvár vagy a Pápa ellen, az ha addig nem, a negyedik vendéggólból rögvest kiderült: Fininho úgy tetszett, hosszan tolta meg a labdát, de a brazil talán még Forrest Gumpnál is gyorsabban reagált: káprázatosan meglőtt, borzasztó erejű bombája a jobb felső sarokba vágódott (0–4).

Jó szlogen volna a találkozót közvetítő tévétársaságnak, hogy a Debrecen a négyes csatornát már tökéletesen magáénak tudja, csakhogy látva a magyar alakulat totojázását, olykor szerencsétlenkedését, nagy kedve nincs viccelődni az embernek.
A kegyelemdöfést a védekező középpályás, Valjajev adta meg, aki nagyszerű kiugratást követően passzolt a tehetetlen Malinauskas mellett a jobb alsóba (0–5).

Kérdés, egy ilyen eredmény után mit lehet igazán sajnálni: a tönkrevert debreceni labdarúgókat, vagy azokat, akiket majd felkérnek, hogy tippeljenek, mit várnak az olasz Sampdoria elleni, két hét múlva esedékes idegenbeli összecsapástól? Meggyőződésem, a legtöbben ismét pontszerzést várnak majd, amin én már nem fogok meglepődni. Hiába, dumában mindig is jók voltunk…

Európa-Liga, I-csoport, 1. forduló
DEBRECENI VSC–METALISZT HARKIV 0–5 (0–2)
Gólszerző: EDMAR (0–1) a 24., CLEITON XAVIER (0–2) a 34., EDMAR (0–3) a 74., FININHO (0–4) a 77., VALJAJEV (0–5) a 89. percben
Kiállítva: Kabát Péter a 42. percben