Sokan balhés játékosnak tartották, afféle kezelhetetlen zseninek. Márton Gábor azonban 43 évesen lehiggadt, mi több, a Pécsi MFC U19-es együttese egyre inkább magán viseli a korábbi 21-szeres válogatott labdarúgó egyéniségét. A baranyai publikum egykori kedvence nem tagadja, kedvére való ez a munka, ám ha olyan lehetőséghez jutna, talán továbblépne.

– Hitte volna, hogy az Újpesten lejátszott, három-kettőre végződő, gólokban gazdag bajnoki után nem elsősorban a futball lesz a téma?
– Örülök annak, hogy gól gazdag meccs volt ez még akkor is, ha kikaptunk – felelte Márton Gábor. – Viszont sajnos a leggyengébb láncszemek a játékvezetők voltak, akik – úgy gondolom – nem tudtak felnőni ehhez a mérkőzéshez. Kimondottan jó színvonalú, minden igényt kielégítő találkozót játszottunk, ám azt nagyon sajnálom, hogy egy–egynél, egy padlón lévő Újpest ellen nem adtak meg egy szabályos gólunkat, valamint ezt követően lefújták az akciónkat akkor, amikor abszolút ziccerben vitte a játékosom kapura a labdát. Nem tudom, hogyha három–egyre mi vezetünk, mi lett volna a vége, de a hozzáállásunkkal és a játékkal elégedett vagyok.

– A hetvenedik perc eseménysora mellett nem mehetünk el szó nélkül. Tapasztalt már ilyet a kiemelt korosztályban?
– Megmondom őszintén, a futballpályafutásom alatt sem láttam még ilyet, ráadásul meg vagyok lepve, mert a Viktort (Mundi Viktor, az Újpest U19 edzője – a szerző) régóta ismerem, együtt voltunk ifiválogatottak, illetve Izraelben is játszottunk együtt rövid ideig. Jóban is vagyunk, de nem ilyennek ismertem meg. Nem tudom, mi történhetett, ráadásul a játékvezető megint csak hibázott, ugyanis a mi játékosunkat húzták vissza, faultolták, mégpedig az ellenfélnél egy olyan labdarúgó, akinek már volt sárgája… Ehhez képest mindenki sárgát kapott, csak akinek kellett volna, az nem… Ez elgondolkodtató, mi több, azt mondom, ha a játékvezetők direkt csinálják, akkor sajnálom. Illetve szomorú vagyok, hogy az ifibajnokságban a bírón múlik a végeredmény. Ha viszont csak ennyit tud, akkor sem vagyok boldog, mert nem itt kellene meccset vezetnie. Úgy gondolom, ez a pontvadászat az NB III-as bajnokságnál is erősebb. Ha ezt a megye-egyben megcsinálja, már rég lekergették volna a pályáról.

– Ha nem bánja, váltsunk témát. Hogy érzi magát a pécsi kispadon, hiszen az U19-es alakulatot immár huzamosabb ideje irányítja.
– Kisebb-nagyobb megszakításokkal gyakorlatilag második éve. Az elmúlt esztendők tapasztalata alapján mindenképpen pozitívum az U19-es csapat szereplése. Sajnos rányomta minderre a bélyegét az elmúlt évek pécsi utánpótlásánál uralkodó állapotok. Nincsenek csodák, de ahhoz képest elég jó csapatom van. Számomra viszont rejtély, hogy így tudnak futballozni, egy-egy meccsen pedig katasztrófa, amit nyújtanak. Hogy ez a hullám mitől van, nagyon nehéz megmondani. Mindenesetre azt gondolom, nem okoztunk csalódást.

– Hosszú távon mi az elképzelése, már ami a tréneri pályát illeti?
– Nekem ez egy tanulóidőszak. Voltam már az NB II-ben vezetőedző, ahol én álltam el a szerződéstől, úgy, hogy még volt vissza egy évem Kozármislenyben, mert akkor – most lesz két éve nyáron – úgy éreztem, hogy kell egy kis tanuló időszak, így kapóra jött az U19-es korosztály. Ez a felnőtté válás előtti utolsó kapu, itt abszolút egyedül kell mindent csinálni, csapatépítést, edzéseket, meccseléseket, nem is szólva a játékosok kiválasztásáról, tehát mindenképpen tanulságos időszak ez. Úgy gondolom viszont, hogy lassan olyan formában érzem magam, mint edző, hogy elmerek vállalni egy felnőtt alakulatot is. Természetesen ez jelen pillanatban – mivel A-licenccel rendelkezem – legfeljebb NB II, de készen állok a nagyobb feladatokra is.