Sós István és felesége egyszer csak betoppant a fehérvári büfébe. Ekkor már Sándor István, a legendás Stadler-edző jóízűen beszélgetett volt játékosával, Borgulya Istvánnal. A vendégek megálltak a pult mögött, Sós úr kávét vagy capuccinót kért, míg neje helyet foglalt a kellemes hangulatú, zászlókkal és egyéb relikviákkal teli helységben, hogy aztán alig félórával később úgy ünnepeljen, mintha ötöse lenne a lottón.

Sós István amúgy nemrégiben még a Pest megyei I. osztályban szereplő Délegyháza labdarúgója volt, ám ezúttal nézőként volt jelen Székesfehérváron.
Puskás Akadémia-Fehérvár–Budapest Honvéd 0–1.
Ezt mutatta volna az eredményjelző a 12. percben, ha lett volna, amikor is egy szabadrúgást Fazakas Géza végzett el, a betekert labdát visszafejelték, és az elalvó védők mellett berobbanó Sós Márkó - bizony, Sós István fia – talált gyönyörű mozdulattal a már-már hiába vetődő Halasi Péter hálójába (0–1). Nagyszerűen kivitelezett szabadrúgás-variáció volt.

Nem mondhatni, hogy a fehérvári hátvédek a helyzet magaslatán álltak volna a pontrúgás után, de ez a vendégsereget aligha érdekelte. Azt a kispesti tizenegyet, amely megerősödve, ám mégis fontos hiányzóval – Kunsági Roland kapus betegsége miatt nem tarthatott társaival – utazott a piros-kékekhez. No igen, Madar Máté, Hídi Patrik és Fazakas Géza az NB III, Alföld-csoportban szereplő „fakó” állandó tagjai, ám mert ott befejeződött a bajnokság, jogos, hogy a fiatalok ne eresszenek le, és ahol tudják, ott segítsék egyesületüket.

A gól után fél perccel kísértetiesen hasonló helyről végezhetett el pontrúgást a vendég, mint a találat előtt, ám ezúttal pontatlanabbra sikeredett a beadás. Küzdöttek a fehérváriak, de lelkesek voltak a látogatók is. Mindez aligha véletlen, hiszen Borgulya István személyében régi-új edző irányítja a piros-feketéket – mint ismeretes, két héttel ezelőtt Dudar Györggyel közös (!) megegyezéssel szerződést bontottak –, aki űzi-hajtja övéit.
Nem kell félteni persze Csucsánszky Zoltánt sem. A házigazda egykori ötszörös válogatott labdarúgója azonban korántsem olyan vehemensen vezette labdarúgóit, ám ha kellett, felemelte a hangját.

Ott volt az elhalasztott bajnokin Berzi Sándor és Mezey György mellett Sándor István, no és Bognár György is. Hogy a korábbi szövetségi kapitány, Mezey György mit vagy kit jegyzett meg magának szerda kora délután, talány, mindenesetre jó néhányszor találkoztunk –már bocsánat a kifejezésért – „beszari” megoldásokkal hazai részről. Érthetetlen volt mindez, hiszen nagyrészt azonos tudású és kvalitású futballisták álltak egymással szemben, és mégis…
A havas eső elkezdett szemerkélni, ám nemhogy hó-, gólzáportól sem kellett tartani. Az utolsó passzoknál rendre hiba csúszott mindkét oldalon, ám ha a nívóra lehetett is, az iramra aligha volt panasz.

A második félidőben némi meglepetésre Borgulya István, a vendégek szakvezetője a hátsó sorba rendelte vissza a találkozó egyetlen gólszerzőjét, míg elől Keszthelyi Róbert mellé általában Juhász László zárkózott fel.
A fehérváriak előtt a szünet után nem sokkal nagy helyzet adódott, ám Lelkes Péter hiába oldotta meg a nehezebb részét a feladatnak, lövése elkerülte a kaput. Ez volt a fordulópont, mert hiába támadott, támadgatott a piros-kék gárda, a vendégek jól védekeztek, minden labdáért megküzdöttek. Mindeközben a hazaiak „úri gyerekek” módjára mentek előre, ami a jövőre nézve nem sok jóval kecsegtet.
Madar Máté aztán kis híján a félpályáról szerzett gólt, és később is akadt egy ígéretes távoli kísérlet egy kipattanó labda után. Aligha véletlen, hogy míg Borgulya István a cserekapus kivételével mindenkit pályára küldött, addig Csucsánszky Zoltán csak kettőt cserélt.

Összességében egy jó iramú, sok hibával tarkított hétközi összecsapáson az agresszívebben futballozó Honvéd megérdemelten nyerte meg a számára fontos találkozót – ezzel a sikerrel megelőzte vetélytársát a fővárosi brigád –, míg a Fejér megyeiek csak önmagukat okolhatják, hogy egyetlen pontot sem tudtak otthon tartani. Jelzésértékű mindenesetre, hogy a meccs másnapján négy sajátnevelésű futballistájával (Fazakas Géza, Hídi Patrik, Kunsági Roland, Madar Máté) is ötéves szerződést kötött a Budapest Honvéd. Közülük éppenséggel hárman pályára léptek szerdán…

PUSKÁS AKADÉMIA-FEHÉRVÁR–BUDAPEST HONVÉD 0–1 (0–1)
Székesfehérvár, 100 néző. Vezette: Rózsa József (Földi József, Dinnyei Norbert)
PUSKÁS AKADÉMIA-FEHÉRVÁR: 31 HALASI Péter – 5 STRANIGG Ferenc, 14 BALASKÓ Csaba, 3 BENCZE Zsolt, 4 TÁNYÉROS Ádám – 13 KOVÁCS Tamás, 8 HORVÁTH Márton (12 HEGYBÁNYAI Bendegúz, 60. p.) – 11 FEKETE Ádám, 7 VARGA Ferenc – 10 MAGYAR Balázs (6 CSÁK Zoltán, 60. p.) – 9 LELKES Péter. Edző: Csucsánszky Zoltán.

BUDAPEST HONVÉD: 1 JUHÁSZ Gergely – 19 BOGNÁR Imre (14 TŐKE Krisztián, 75. p.), 3 MADAR Máté (13 FARKAS Tamás, 67. p.), 6 NAGY Balázs – 23 HÍDI Patrik (20 UDVAROS Zsolt, 86. p.) – 2 FAZAKAS Géza, 15 JUHÁSZ László (4 AMBRUS Tamás, 83. p.), 8 TÓTH Tamás, 7 KRISTÓF Dávid (5 KALTANEKKER Attila, 78. p.) – 21 SÓS Márkó, 9 KESZTHELYI Róbert (18 PILINYI István, 82. p.). Edző: Borgulya István.

Gólszerző: SÓS MÁRKÓ (0–1) a 12. percben
Sárga lap: Bencze Zsolt a 12., Varga Ferenc a 32., ill. Tóth Tamás a 60. percben
Jó: Hegybányai Bendegúz, Varga Ferenc, ill. Madar Máté, Hídi Patrik, Fazakas Géza, Sós Márkó

JÖN! JÖN! JÖN! Hamarosan interjút olvashatnak honlapunkon CSUCSÁNSZKY ZOLTÁNNAL, a Puskás Akadémia-Fehérvár U19-es csapatának mesterével, illetve a vendégek egyik legjobb teljesítményt nyújtó labdarúgójával, HÍDI PATRIKKAL.