Negyvenöt évesen megkapta élete alighanem második legnagyobb lehetőségét. Futballistaként elért egyet és mást, többek között 21-szer ölthette magára a magyar válogatott meggypiros mezét, míg 2003-ban a Kispest Honvéd edzője lehetett. Duró József nyolc évvel később Vecsésen, az NB II-ben bizonyíthat.

Egy pillanatra megfagyott a levegő. A szurkoló mindenre számított, csak erre nem. Az FTC-drukker már csak olyan, hogy Nyilasi Tibor vagy Lipcsei Péter járt a fejében, hátha a mindmáig népszerű ,,Nyíl” vagy a jelenleg az NB II, Nyugati csoportjában vitézkedő Ferencváros II.-t irányító Lipcsei Péter ül le az első csapat megüresedett kispadjára. Détári Lajos azonban visszatért az Üllői útra, méghozzá szakmai igazgatóként. Az egykori világválogatott az ősszel eddig idegborzolóan szereplő Vecsési FC-től érkezett néhány hete a főváros IX. kerületébe. Így történhetett, hogy a Pest megyei klub vezetői döntéskényszerbe kerültek. A megoldást végül házon belül, Duró József személyében lelték meg.
– Amikor legutóbb beszéltünk, Dorogon dolgozott, olykor még be-beszállt az edzéseken és a bajnokikon, ám azóta sok minden történt önnel.
– Ez így van, ugye, a nyáron Détári Lajos hívott pályaedzőnek Vecsésre, amit nagyon szívesen elvállaltam – felelte Duró József. – Détári Lajos azonban a Ferencváros szakmai igazgatója lett, Vecsésen pedig engem neveztek ki trénernek.
– Számított arra, hogy házon belül találják meg a vezetők ,,Döme” utódját?
– Nézze, olyan gyorsan történt minden, hogy nem volt idő gondolkodni ezen. Egy délután, de inkább úgy fogalmaznék, néhány óra alatt el is dőlt, hogy Détári Lajos és én is előrébb lépünk.
– Azon sem töprengett, mit feleljen a felkérésre?
– Természetesen azért elgondolkodtam rajta, mert eddig semmi beleszólásom nem volt, hiszen Lajos csinált mindent, ő igazolta a játékosokat, ő felelt a keret kialakításáért. Nagyon nagy feladat előtt állok, jól tudom, hiszen ki kell alakítani egy ütőképes csapatot. Azon vagyunk, hogy ez minél előbb megvalósuljon.
– Sok idejük nincs rá, elvégre jelenleg kieső a Vecsés... Akkora a baj, mint amit a tabella tükröz, vagy ez a jelenlegi keret sokkal többre hivatott az eddig mutatott produkciónál?
– A bajnokság kezdetén azt a célt tűzte ki a vezetőség, hogy a tizedik–tizenkettedik helyezés környékén zárjunk, amit úgy érzem, ezzel a játékos-anyaggal meg lehet valósítani. Valóban nem sok pontot szereztünk eddig, de ha kis szerencsénk van – például a Békéscsaba és a Nyíregyháza ellen meg nem adott gólunkra, illetve a Vác ellen kihagyott tizenegyesre gondolok –, lehetne akár hat-hét pontunk is.
– Csak ezen múlott az eddigi balszerencse, vagy a gyatra helyzetkihasználás ebben alaposan közrejátszik?
– Amit mond, az igaz, gyenge százalékban használjuk ki a lehetőségeinket, de más is közrejátszik az eredménytelenségünkben. Elkezdtünk keményen dolgozni, és bízom abban, meg is lesz az eredménye.
– Nagyjából azt a munkát végezteti el Vecsésen a fiúkkal, mint amit néhány hónapja Dorogon?
– Úgy érzem, itt jobban lehet követelni, bár alapvetően nincs különbség munka és munka között. Ám azt tudomásul kell venni, minél alacsonyabb osztályban dolgozik az ember, annál nehezebb a feladat, mert lejjebb nincsenek a feltételek biztosítva. Itt, Vecsésen viszont azok a lehetőségek és tényezők adottak, amely alapján el tudjuk érni azt az eredményt, amit kitűztek célul elénk.
– Nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá: azt mondja, semmiféle beleszólása nem volt a keret kialakításába. Nem érzi úgy, hogy nem feltétlenül csak azért lehet előbb vagy utóbb Vecsésen – némi képzavarral élve – igazán savanyú a káposzta, mert nem az ön szája íze szerint állt össze a társulat?
– Ne feledje, ez mindenhol így működik. Az NB I-ben hány és hány edzőcsere volt a közelmúltban, és Détári Lajos a Ferencvárosnál vagy Prukner László Zalaegerszegen ugyanezzel szembesül, csak nagyban. Ami van, abból kell mindenkinek a maximumot kihoznia.
– Világos beszéd. Ki az, akiben látja a talentumot Vecsésen, aki adott esetben élete szezonja előtt áll?
– Vannak tehetséges játékosaink, de a csapatom nagyon fiatal, huszonegy-huszonkét év lehet talán az átlagéletkor. Ponczok Tamás már az NB II-es szintet most kőkeményen megüti, és néhány éven belül, ha dolgozik tovább, az NB I-ig is eljuthat. Ott van aztán Lázok Tamás, a Vasasban befutott Lázok János öccse, aki szintén tehetséges futballista. Rajtuk kívül is van még egy-kettő labdarúgó Vecsésen, akikből meghatározó NB II-es játékos lesz.
– Van összehasonlítási alapja: nagy a különbség az NB III-as élcsapatok és a másodvonalbeli társulatok között?
– Úgy látom, mi több, tapasztalatból mondom, a Duna-csoport elég erős volt, sőt, állítom, az NB II, Keleti csoportja nem képvisel ekkora játékerőt.
– Ezt komolyan mondja?
– Nincs igazán kiemelkedő csapat a mezőnyben. Lásd a Mezőkövesd-Zsóry példáját, amely a feljutásért küzd, erre hazai pályán kikapott 3–0-ra a Békéscsabától. Kőkemény körbeverések vannak, és még lesznek is.
(A fenti interjú az alábbi sorok írójától megjelent a Sportszelet című lap idei 42. számában.)